Késekkel, szikékkel és mindenféle egyéb szerszámokkal felszerelkezve érkeztek a szülők és csemetéik október 18-án délután a szákszendi Faluházba az immáron hagyományos tökfaragásra, amely negyedik alkalommal várta a kicsiket, nagyokat.
Takács Tímea könyvtáros- művelődésszervező előzetesen azt kérte, hogy aki teheti, gondoskodjon terményről, ő maga 14 darabot ajánlott fel, és az érkezők számának ismeretében valóban elkéltek a faragnivaló tökök. A családias eseményre a Faluház vezetője szendvicsekkel, ízletes teával is készült, de az anyukák sem érkeztek üres kézzel, a kislányokat, kisfiúkat mindenféle finomság, rágcsálni való várta a jól végzett és élvezetes munka jutalmaként.
Egy-két „alany” igencsak keményfejűnek bizonyult, s elkélt a „skalpolásnál” a felnőtt kéz, de végül valamennyi megadta magát, s egy idő után már bájos, vagy bájosan ijesztőnek ható töklámpásként sorakoztak az asztalokon.
A legkisebbeket színező is várta, összességében tehát a program ismét tök jó mókát kínált nem csak tökmagoknak, s bizony nem csupán a kicsik, hanem a nagyobbak, anyukák, apukák is tök jól érezték magukat.
Takács Tímea négy esztendeje azzal a szándékkal hívta életre a programot, hogy felhívja a figyelmet a tökfaragás, töklámpás honi gyökereire. A legenda szerint ugyanis Salamon trónviszályban állt Lászlóval, s bár 1081-ben elismerte, mint magyar királyt, terveket szőtt a trón visszaszerzésére. László a visegrádi vár tornyába záratta, s hogy éjszaka is szemmel tarthassák, töklámpásokkal világították ki a tornyot. Ezek a töklámpások a Dunán közlekedő hajósoknak is iránymutatást nyújtottak, innen ered a mondás, hogy „fénylik, mint Salamon töke”.
Az esemény képeit a Galériában tekintheti meg.