Szomorkás őszi időben, szemerkélő esőben emlékeztek meg az 1956-os forradalom- és szabadságharcról október 20-án Szákszenden az Emlékparkban. Az eseményt hagyományosan a Himnusz közös eléneklése nyitotta, majd a polgármester osztotta meg múltidéző és jövőbetekintő gondolatait.
1956. október 23-án a szabadság eszméje kovácsolta össze a magyarokat, akiknek elegük lett az önkényből, a hazugságokból, a félelemkeltésből, az igazságtalanságból. Véget akartak vetni az elnyomásnak, nem akarták, hogy hazánk gyökerek és hit nélküli országgá váljon… Az 1956-os forradalom történelmünk azon pillanatai közé tartozik, amikor az egész nemzet egy emberként lépett fel… Nem rajtuk múlt, hogy nem sikerülhetett… Nehéz örökséget bíztak ránk, mely tiszteletet, s felelősséget követel tőlünk, utódoktól – fogalmazott Papp Attila Csaba, aki a gondolatait Ady Endre soraival zárta: Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek, s ha százszor tudtak bátrak lenni, százszor bátrak és viharvertek.
Kicsi húgunk, te drága! Magadra hagytunk Tégedet. Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva, Európa szívéről letéptek rőt kezek. Keresztútján a művelt világnak magadra hagytunk Tégedet. Hogy körülálltuk földre tiprott tested, a hulló jaj és forró vér felett, melynek árjával bepermetezted ruháinkat, - mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, de senki előre egy lépést se tett, csak kezeinket emeltük az égnek… idézte Ramon Cue Romano, a spanyol jezsuita atya 1957-ben írt versét Takács Ilona, majd Bródy János - Újra ősz van című dalának soraival tisztelgett a hősök előtt.
"Fekete-fehér fényképen áll a képnek közepében ötvenhatban a nagyanyám. Ötéves lehetett talán. Lánctalpast még sosem látott, mégis tudta, ahogy állt ott tétován, a bolttal szemben: tankok jönnek átellenben. Kalimpáltak a hópelyhek, és a tankra telepedtek. Az utcán néma csönd honolt. "Kimért" cukrot árult a bolt, s azt gondolta a nagyanyám az utcának túloldalán, két tank között átosonna krumplicukorért a boltba, de tankra tank jött, tankra tank. Itt is maradtak. Hantra hant s lehúzta redőnyét a bolt, ahol a krumplicukor volt." – Döme Zsuzsa kortárs költő versét szavalta el Kolos Mirtill, majd Papp Attila Csaba polgármester és Hartmann Imre alpolgármester helyezte el a kegyelet koszorúját az Emlékműnél, miközben szólt a Szákszendi Dalkör éneke: Hej tulipán, tulipán...
Az esemény képeit a Galériában tekintheti meg.