Tűsarok és Kéksisak című könyvének bemutatójára érkezett szülőfalujába szombat délután Hajós Katalin őrnagy, aki húszéves koráig élt Szákszenden, de rokonsága és emlékei révén ma is erősen kötődik a községhez.
A Missziós Történetek címmel meghirdetett programot Vastagh László alezredes nyitotta, aki a délszláv háborúban teljesített szolgálatot egy magyar kontingens tagjaként, majd Hartmann Imre alpolgármester virággal köszöntötte a délután hölgy előadóját, aki arról is nevezetes, hogy a Magyar Honvédség történetében az első volt, aki nem egy kötelék tagjaként, hanem önállóan volt 1994-95. között a polgárháború sújtotta Grúziában ENSZ békefenntartó.
Miután 1991-ben a Szovjetunió részeire bomlott, Grúziában polgárháború tört ki. Az abház vezetők tárgyalásokat kezdtek más észak-kaukázusi népekkel, konföderáció és katonai szövetség létrehozása érdekében és kijelentették, hogy az 1920-as évek „félfüggetlenségét” akarják visszaállítani. 1992. augusztusában a grúz csapatok megtámadták Abháziát. Az abház kormány északra menekült, ahonnan ellenállásra szólította fel az abházokat. Önkéntesek érkeztek támogatásukra a Kaukázus északi részén élő felfegyverzett hegylakók (kabardok, csecsenek, dagesztániak) köréből.
Az 1992–93-as konfliktus alatt megközelítőleg háromszázezer ember hagyta el Abháziát, többségük Grúziába, kisebb részük Oroszországba menekült. 1993 nyarán az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján 88 tiszttel létrehozták az ENSZ Grúziai Megfigyelő Misszióját, 1994-ben 88-ról 186-ra növelték a misszió ENSZ-megfigyelőinek létszámát, aminek Hajós Katalin is tagja volt.
A 2015 szeptemberében megjelent Tűsarok és Kéksisak című kötet ezt az időszakot dolgozza fel, s erről tartott előadást szombaton a szerző, aki egyébként 1986. és 2002. között volt a Magyar Honvédség tisztje.