„Isten adta a szívet, a lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt” – hirdeti az a kopjafa, amit 2009-ben avattak fel Szákszenden. Itt emlékeztek pénteken az aradi mártírokra az önkormányzat képviselői, az iskola diákjai és a település polgárai.
- Az 1848/49-es forradalom egyik nagy tanulsága, hogy mindennél fontosabb a szabadság. Tudni és akarni kell érte küzdeni. Megtanultuk azt is, hogy a szabadságharc nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Az ország pedig, bár hatalmas véráldozatok árán és a nemzeti önrendelkezéstől megfosztva, de elindult a polgári fejlődés útján – kezdte ünnepi beszédét László Kálmán polgármester, aki Kossuth gondolataival folytatta: A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül; engem ki nem borulhatok le a Magyar Golgota porába, engem október 6-a térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hű érzelmeivel áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a Magyar Nemzethez zeng.
A beszédet követően a Manninger Mariann tanárnő által összeállított és rendezett előadás során a fiatalok felidézték a sorsfordító napokat, amelyek üzenetei és tanulságai máig hatnak, majd a község és az iskola képviselői helyezték el koszorúikat a kopjafán. Szákszend aradi megemlékezésén a diákok nemzetiszínű zászlókkal díszítették az emlékhelyet, végül a Szózat hangjaival zárult az ünnepi esemény.