A trianoni tragédiára emlékeztek június 4-én az Emlékparkban felállított emlékműnél a szákszendiek. Az ünnepséget a Himnusz közös eléneklése nyitotta meg, majd Papp Attila Csaba elmondta, hogy 105 évvel ezelőtt a mai napon kimondhatatlanul súlyos döntés áldozata lett a magyarság, hiszen a Trianonban aláírt békeszerződés gyakorlatilag szétszakította a magyar nemzetet, megtörve nemzeti önérzetünket.
A diktátum eredményeként Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lélekszámának egyharmadát. Az elvett területeket szomszédos, nyelvében más országokhoz csatolták, amelyek aztán az idők folyamán módszeresen igyekeztek a magyar lakosságot beolvasztani vagy elüldözni – fogalmazott a település polgármestere ünnepi beszédében. Június 4-ét 2010-ben nyilvánították a Nemzeti Összetartozás Napjává, amellyel nemzetünk azt jelezte, hogy a megosztási kísérlet ellenére még mindig él. Ezt a nemzeti egységet kell megőriznünk, nem engedhetünk semmilyen, akár külső, akár belső megosztási szándéknak. Papp Attila Csaba beszédét Wass Albert gondolataival zárta: „A világ fölött őrködik a rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad.”
Az elgondolkodtató szavak után Pintér Gáborné Balogh Zsuzsanna elszavalta Arany György: Üzenet Erdélybe című versét, majd a Százszorszép Dalkör előadásában a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című Kárpátia dalt hallgathatták meg a megjelentek. Az ünnepi műsort Bobula Ida: A mi határunk című verse zárta Takács Ilona előadásában, majd az emlékműnél Papp Attila Csaba és Klestenitz Miklós alpolgármester elhelyezte a megemlékezés virágait. Az esemény zárásaként az ünnepség résztvevői közösen elénekelték a Székely Himnuszt.