Nem voltak kegyesek az égiek március 14-én a szákszendiekhez, akik zuhogó esőben gyülekeztek a Faluház előtt az 1848-as szabadságharc és forradalom előtti megemlékezésre és a Kondor József fafaragó által készített emlékmű leleplezésére.

Az eseményt Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő, Popovics György, a Komárom-Esztergom Vármegyei Önkormányzat elnöke és Lazók Zoltán, Oroszlány polgármestere is megtisztelte a jelenlétével.

Ma azért vagyunk itt Szákszenden, hogy az ünnep méltóságát és fényét emelve a megemlékezést egy kicsit a múltba nézéssel, a jelennek szóló tanulságaival és a jövőnek szóló alkotással az összetartozásunkat is erősítve leplezzük le ezt az emlékművet – kezdte ünnepi gondolatait Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő, a Gábor Áron rézágyúja kezdetű népdalt is idézve, hiszen a fehér lepel alól is jól láthatóan felsejlett az emlékmű formája: egy kopjafa és egy ágyú.

Ez az az ünnepünk, ami mindnyájunkba, aki magyar, belénk ivódott. Függetlenül attól, hogy mikor tanulta a történelmet, függetlenül attól, hogy hogyan tanulta. Velünk van a Nemzeti dal, a Bánk bán előadása, velünk van Jókai, Táncsics, a Landerer nyomda, a 12 pont… Viszont az, hogy ez így is maradjon, s hogy emlékezni és emlékeztetni is tudjunk, ahhoz szükséges egy közösség elhatározása, ami itt is történt: közadakozásból, saját erőből, összefogással, a mester kezének a formálásával mától Szákszenden is van hol megállni, van hol az iskolásoknak összegyűlni, van hol megünnepelnie a település közösségének a szabadságunk születésének napját. Áldva a készítő kezét és áldva a megálmodói gondolatát, kívánom, hogy ez az emlékmű nagyon sokáig emlékeztessen a forradalom és a szabadságharc hőseire, a dicső szabadságharcra, hogy generációk múlva is elmondhassuk itt: egyszer, 1848. március 15-én a Pilvax kávéházból indulva a forradalmi tömeg esőben hallgatta Petőfi Sándort, elindult a forradalom, aminek ma is érezzük erejét és a bázisán építjük a hazánkat – hangzott el az országgyűlési képviselőtől, majd az emlékmű leleplezését követően Papp Attila Csaba polgármester tekintett vissza a 175 esztendővel ezelőtt történtekre.

A pesti forradalom híre Kolozsvárra március 19-én jutott el, március 21-én tartottak gyűlést, és elfogadták a 12 pontot. Aznap már rengetegen jelentek meg a város főterén, fellobogózták az épületeket, a miniszterek képeit felrajzolták a kollégium falaira, a tüntető nép kokárdát tűzött és röplapokat osztott az unióról, a sajtószabadságról. 1848. május 30-án a Kolozsváron megtartott erdélyi nemzetgyűlésen továbbra is elfogadták az uniós törvényt, felszabadították a jobbágyokat, szavazati jogot és esélyegyenlőséget kaptak. Sajnos a békés forradalom Erdélyben sem valósult meg, ősszel szabadságharccá alakult. 1848. október 16-18-a között Székelyföldön a székelyrendek tartottak nemzetgyűlést, ahol határozatot hoztak arról, hogy a forradalom vívmányait fegyverrel is meg fogják védeni. Rá egy hónapra hangzott el Gábor Áron fogadalma, amely két szóban összefoglalható: lesz ágyú! – idézte a polgármester a távolabb fekvő, magyarlakta települések kevésbé közismert forradalmi eseményeit.

1906. augusztus 18-án Kézdivásárhelyen az egykori öntöde udvarán csatornázási munkák közben találták meg az egyetlen és hiteles, épségben megmaradt Gábor féle ágyúcsövet, amely jelenleg a sepsiszentgyörgyi múzeumban látható. Annak a történelmi ágyúnak a nagyon pontos hasonmását kellő tisztelettel én magam is elkészítettem, igaz tölgyfából, mert nekem nem ajánlott fel senki sem 300 darab harangot, mint ahogy annak idején azok a derék székelyek tették, amikor már fogytán volt az alapanyag az öntődőben – kezdte gondolatait az alkotó, Kondor József, aki köszönetét fejezte ki a közvetlen családjának a négyhónapos, kitartó segítségért és a polgármesternek a lehetőségért, a bizalomért és a bíztatásért.

Mikor 1848-49 hőseire gondolunk, nem hagyhatjuk ki Gábor Áron tüzér őrnagyot és a legendás ágyúját sem, melyből az ő közvetlen irányítása alatt nagyjából 70 darab készült el. Méreteit tekintve az eredeti ágyúcső 397 kiló volt, a teljes hossza 157 centi, az elejétől a gyújtólyukig található egy 9 centiméter átmérőjű furat, amin keresztül egy kb. 3 kilós vasgolyót tudtak 1 kilométernyi távolságra ellőni – mondta el Kondor József a magyar honvédség igáslovának is nevezett ágyújáról, majd a kopjafáról szólt: a kopja eredetileg egy 2,5 méteres lándzsa volt, amely a lovas katonák fegyverzetéhez tartozott egészen a 17. század végéig. Mikor egy ilyen lovas vitéz elesett a csatában, akkor a sírhantja fölé szúrták. Egyes források szerint ezt a hagyományt vette át a civil lakosság is, és először Erdélyben, a református és unitárius temetőkben jelentek meg az első ember nagyságú, tölgyfából faragott kegyeleti kopjafák, melynek szimbólumaiból sok mindent ki lehet olvasni az elhunyttal kapcsolatban. Az ősi szimbólumokból hármat én is átemeltem ide. A csúcsa alatt látható az első, egy négyágú csillag, jelentése: bátorság, vagy kitüntetett katona. Az alatta lévő szimbólum, amely szerintem nem hiányozhat egy kopjafáról sem, a magyar székelykereszt, jelentése: magyarságára, nemzetségére igen büszke ember. És a harmadik a nyolcágú csillag, jelentése: érett korú férfi, és a család szentségére is utal – ismertette az alkotó a szabadságharc és forradalom tiszteletére készített kopjafa szimbólumait, majd Sugárné Damó Márta református, Sinkó-Szabó Lilla evangélikus lelkész, Fuchs Tibor plébános áldotta és szentelte meg az emlékművet.

A kegyelet virágainak elhelyezését követően a megemlékezés a Faluházban zárult az Öveges József Általános Iskola tanulóinak ünnepi műsorával.

Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.