A három éve átadott kopjafánál és Gábor Áron rézágyújának pontos faragott másánál hajtottak fejet a szákszendiek március 13-án az 1848-as szabadságharc és forradalom előtti megemlékezés kezdetén, s ezúttal szikrázó napsütésben énekelték el az emlékezők a Himnuszt, s tartotta meg ünnepi beszédét a polgármester.

Papp Attila Csaba felidézve azt a napot, amely örökre bevéste magát nemzetünk sorsába, így fogalmazott: a magyar nép harcba szállt a függetlenségért, az önrendelkezés jogáért, azért, hogy az ország ügyeiben végre maga dönthessen. Ez a forradalom nemcsak a bátorság példája volt, hanem bizonyság arra, hogy egy társadalom képes az összefogásra… különböző rangú, eltérő gazdasági pozícióban élő csoportok közös célokért harcoltak vállvetve és ezekért a legnagyobb áldozat meghozatalát is vállalták.

Ne feledjük soha, hogy a szabadság nem ajándék, hanem jog, amit meg kell védenünk, amiért ki kell állni, és ha kell, küzdeni érte. Ugyanakkor a szabadság hatalmas felelősség is, hiszen dönteni kell, és a döntéseink következményeit nekünk kell elviselnünk – hangsúlyozta a polgármester, aki így zárta gondolatait: legyünk büszkék arra, amit elértünk, és ugyanezzel az elszántsággal hozzuk meg döntéseinket a közeljövőben is. Őrizzük meg közösségünk erejét, védjük meg önállóságunkat. A bátor és szabad választás biztosíthatja, hogy otthonunk a jövőben is olyan hely maradjon, ahol mi magunk írjuk a saját történetünket.

A Kondor József fafaragó által készített emlékműnél Papp Attila Csaba polgármester és Klestenitz Miklós alpolgármester, az Öveges József Általános Iskola képviseletében Palotainé Papp Éva intézményvezető és Horváthné Stier Katalin intézményvezető-helyettes helyezte el a kegyelet virágait.

Haza! Rövid szó, mindössze négy betű. De talán nincs még szó, amely mögött annyi emlék, annyi érzés és annyi tett húzódnék meg. Azt mondom: haza, s látom a falut, ahol születtem.

Azt mondod haza, s látod a térképet, a folyók, a tavak kékjét, a völgyek és síkságok zöldjét. Azt mondjuk haza, és képzeletünkben megelevenednek a történelemkönyv lapjai, és mesélni kezd a múlt. – szóltak a Faluházban az ünnepi műsor kezdő gondolatai Palotai Eszter felkészítésében az iskola hatodik osztályos diákjaitól.

Az előadásban a diákok versekkel, dalokkal, táncokkal, dramatizált jelenetekkel idézték fel a 178 évvel ezelőtti forradalmi eseményeket, az azokat kiváltó okokat, a lázadást az elnyomás ellen, eszméket, az összefogás, a közösségé kovácsolódás mindent elsöprő erejét, amelyről Wass Albert így írt: Valahol egy fuvallat indul el, látatlanul és észrevétlenül, s mire a szomszéd hegytetőre ér, egetverő viharrá lelkesül!

Az ünnepi műsor üzent is. Azt, hogy „Áldott legyen emléke a márciusi ifjúságnak! Kibontották összegöngyölt zászlaját az igazságnak. Minden szavuk égzengés volt, végigdörgött hazánk felett... Koporsói mély álmából fölkeltette a nemzetet.”