1956. október 23-a keddre esett, egy ragyogó, napfényes őszi napon… 2025. október 22-én hasonlóan szép időben emlékeztek meg Szákszenden az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről az Emlékparkban.

A rendezvény hagyományosan a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, ezt követően a polgármester idézte fel a múlt eseményeit, és osztotta meg gondolatait a jövőről.

Ma, október 23-ára, a magyar szabadság és nemzeti összetartozás napjára emlékezni gyűltünk össze; emlékezni arra a bátor nemzedékre, amely 1956 őszén felemelte a szavát a diktatúra, az elnyomás és a félelem ellen. Emlékezni mindazokra, akik hittek abban, hogy Magyarország szabad, független és igazságos ország lehet – és ezért akár életüket is hajlandóak voltak feláldozni. Ezen a napon a magyarok, fiatalok és idősek, munkások és diákok, nők és férfiak kimondták: elég volt az elnyomásból, elég volt a félelemből. Nem keresték a dicsőséget, nem akartak hőssé válni. Csak szabadon akartak élni, szabadon beszélni, dönteni a sorsukról magyarként, emberként – fogalmazott Papp Attila Csaba, aki azt kérte: legyen ez a nap az emlékező főhajtás, és legyen egyben a jövőbe vetett hit ünnepe is. Mindannyian legyünk tisztában azzal, hogy a szabadság és az igazság értékeiért ma is felelősséggel tartozunk, és a választásaink, közös döntéseink révén formáljuk a holnapot.

Úgy vonaglanak szavaim, mint Budapest kövein a haldoklók, s oly formátlanok, mint a magyar ifjak és munkások szétroncsolt holtteste. De lehet-e most másként szólnom? Én nem tudok. Én nem tudok mást, csak sikoltani. Felsikoltani az egekre és leborulni a világ legnagyobb hősei, a mai magyar ifjak előtt... - a Százszorszép Dalkör emlékező, a hősök előtt tisztelgő ünnepi műsorában versekkel, prózával elevenedett meg a forradalmi múlt, a magyar történelem 1956-os mártírjai, akik 1989 óta elfoglalták a méltó helyüket. Azok, akik életben maradtak, hosszú éveken át hordoztak magukban nehéz lelki terhet, s mind a mai napig nem tudták feledni 1956 emlékét, szellemét.

A megemlékezés zárásaként az emlékműnél Papp Attila Csaba polgármester és Klestenitz Miklós alpolgármester, valamint az Öveges József Általános Iskola képviseletében Palotainé Papp Éva intézményvezető és Horváthné Stier Katalin intézményvezető-helyettes helyezték el a kegyelet virágait. Ekkor csendült fel a hatvanas években betiltott, egy egész nemzedék himnuszává vált dal, a „Ha én rózsa volnék”, Bródy János lírai üzenete a szabadságról, a szeretetről és az emberségről…