Advent első vasárnapja a karácsonyt megelőző időszak kezdete, amely a várakozás, az elcsendesedés és a lelki felkészülés időszaka. Az adventi időszak négy héten át tart, és mindig vasárnappal kezdődik. Ez a keresztény hagyományban Jézus születésének közelségét jelzi, a népi kultúrában pedig a tél kezdetéhez, a fény visszatérésének reményéhez kapcsolódik.

Az advent latin eredetű szó, jelentése: „eljövetel”, vagyis Krisztus érkezésére való várás. Régen ez az időszak a böjttel és visszafogottsággal járt, a lakodalmakat, nagy mulatságokat nem tartották meg. A családok ilyenkor inkább otthon gyűltek össze, beszélgettek, imádkoztak és készülődtek a karácsony meghitt ünnepére.

Az advent egyik legfontosabb jelképe az adventi koszorú, amelyet általában fenyőágból készítenek. A koszorún négy gyertya található, a hét mindegyik vasárnapjára egy. Az első vasárnapon lila színű gyertyát gyújtunk, amely a reményt és a megtérést jelképezi. A gyertya lángja nemcsak a fényt hozza be a téli sötétségbe, hanem emlékeztet arra is, hogy a szeretet és az összetartozás ereje képes bevilágítani életünket.

Sok helyen ilyenkor tartják az adventi vásárokat, ahol kézműves portékákat, karácsonyi díszeket, mézeskalácsot és forralt bort kínálnak. Ezek a vásárok nemcsak vásárlásról szólnak, hanem a közösségi élményről: az emberek találkoznak, beszélgetnek, együtt készülnek az ünnepre.

Az adventi időszakhoz a néphagyományban is kapcsolódnak időjóslások. Azt tartották, hogy az első adventi vasárnap időjárásából következtetni lehet a karácsonyra: ha napos és derült az idő, akkor békés, nyugodt ünnep várható.

Advent első vasárnapja a lélek ráhangolódását jelenti, amikor lassabbá válik az élet ritmusa, és nagyobb hangsúlyt kap a szeretet, a csend, a türelem és az egymás iránti figyelmesség. Ez az idő arra hív bennünket, hogy nyitott szívvel várjuk a karácsony közeledtét és a fény újbóli megszületését az életünkben.